Kulin György 1965. január 28-án töltötte be életének 60. évét. A régi Urániában a Kulin születésnapjai és a György-napok egyaránt kisebb-nagyobb baráti összejövetelekre adtak lehetőséget. Az ismeretterjesztésben részt vevő önkéntesek, Kulin barátai, tisztelői jöttek össze ilyenkor kicsit oldottabb hangulatban "csillagászkodni". A hatvanadik születésnap azért is érdekes számunkra, mert ekkor Kulin Györgyöt a Magyar Népköztársaség Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesítette. Kulin nem csupán a csillagászok és a csillagászat barátai körében volt népszerű, az állami kitüntetés az országosan is közismert tudománynépszerűsítőnek szólt. Az Urániában rendezett születésnapi ünnepségen a barátok, tisztelők jelentek meg. Bizonyára emlékezetes pillanatokat szerzett Ponori Thewrewk Aurél rímekbe szedett köszöntője, melyben érdekesen, szellemesen, szórakoztatóan köszönti a 60 éves Kulin Györgyöt. A meglehetősen terjedelmes alkotás fél évszázaddal később is érdekes olvasmány, szinte megelevenedik előttünk a korszak. Kulin György és Ponori Thewrewk Aurél A 60. születésnapra
Most hogy itt látni sok okost, pestit és vidékit ki itt nyugasztja testét délután Budán és este Pesten, s a fiatalság se csörög: sok fürge ürge és hasas pasas csak ücsörög és lesi, hogy mi a pia, olvadoz már a kaja vaja, sok gyomor korog s állnak a borok- kal telt üveg-sorok, és e damaszttal megterített asztal rakva van minden jóval, szóval sok torok morog és várják, hogy befejezzem a rímek árját, pedig még nem is kezdtem bele: rímekkel tele e papír, sok helyről kopír- ozott és tupír- ozott gondolatokkal, sokkal, mert ma nem elég e nyers teríték, szóljon e vers- ben sok veríték- kel kiizzadt rímem, melyet saját kútfőből merítek. Ne fogjon el senkit a félelem: marad a végére is elég élelem. De aki dörmög, lássa meg: e rím-seregnek hátteréből mint merednek elő az oroszlánkörmök.
Jöjjön hát a krónikás írás és valljon: vajon jónak mondható-e az utóbbi 12 hónap.
Hát először is: hej, de nagy gondot okozott nekünk a Heyde, melyet csaknem elvitt tavaly a nyavalya, de János tervez és forraszt tetőt és terraszt, nem maradt passzív, s ahol a: tető ormán ilyenformán lett kész a masszív kupola. Máris ismerős és erős a fal, meg a vízhatlan félgömb-katlan. Jöhet már az Alice a Bea, Cleo, a Dóra, a sirokkó, nemere, az orkán s a bóra fújhat, ahogy kifér a torkán, rá se ránt esőre, hőre és hóra. S ahogy a Koppányból lett becézve Kopi, lett az Uránia neve a kupoláról kupi.
Ki akar látni szépet? Nézze meg: áll az Erzsébet- híd, melyet csak a csillagász szid, mert miatta főútvonal lett a rút Hegyalja út, és a sok higanygőz- lámpa bevilágít a kupolánkba, és tőle a magyar csillagászok, a Konkoly-Thege ege oly világos, olyan rút, ó ez legalább mínusz 1 magnitúdó! A fénytengely ugyan engem is megejte, s fő, hogy tető alatt van már a Heyde. De ne kérdezzék, kész-e a tető többi része. Még az őszön jöttek a félig részeg építészek s hoztak annyi mindent, hogy elmondani se győzöm: egy leverő heverőn betonkeverőt, emelőt, egykarút, állványon egy darut, meszet, téglát, betonvasat és cementet, de mindez mit se jelentett, ez a sok anyag, a hanyag építők érvre hoztak érvet, hogy miért nem kapnak a munkától sérvet. Végül mindent, hogy ne vesszen kárba, felvittek a Várba. Talán fognak még dolgozni ez évben az Uránia falán, s nincs kizárva, hogy az árva Urániások és mások lába újra beléphet a dolgozószobába, mely olyan meghitt fészek volt, mielőtt jöttek volna az építészek. Szegény főnökünk hiába írt kába fővel annyi levelet, hogy néhány postaláda tele lett, sehol egy megnyugtató felelet. Nincs bátor adminisztrátor, okos vagy gügye, kinek közbenjárására tető alá kerülne az Uránia-tető ügye. De a főépület se készül el magátul arra hátul, hol int a teniszpálya tája. Ha nem adnak rá néhány milliót, a takarékosság évében a rádióban és a tv-ben csapunk nagy ribilliót. Ilyen tortúra nélkül úgy látszik nincs nálunk kultúra.
Az emlék-polcon van még egy kongresszus Miskolcon. Bizony Gyurkám, az idő így szalad: egy év egy pillanat: Tavaly Miskolc, idén meg 60… (Bocsánat, nyelvem botlott e fényes körben: idén Győrben lesz a sok eredményt hozó találkozó.)
Most pedig örömmel közlöm a hírt hallgató körömmel: az idén egyszerre három Uránia-ifjú hajtotta járom- ba elvesztett fejét: vezette oltárhoz nejét s vett igát a kába nyakába: a Thaly, kinek öröme s búja a Zsu-ja, s a Lali, ki a Dia, s nem a pia fia: ez se rege, se mese: itt az Emese! Lalinak kellett e szép szelíd leány, hogy szolid férjként éljen mellette. A Tamás se más: papucs, és fuccs lett az Urániába-járás. Igaz, látványa itt igen ritka, de közben tanult sokat, végezvén tanfolyamokat s már nem él csúnyán tunyán: ennek titka nyilván a Margitka. Végignézve e három páron, jósolni is merek: jövőre lesz néhány kerek- képű gyerek, fiú vagy leány.
A krónikás jelenti hosszú orral: felsültünk az október 12-én a Kén utcába hullott „meteorral”. (Igaz, 8-án esett meg ez az eset, de ezzel szembe’ ez a dátum nem fér a versembe.)
Jöjjön most e mély versembe egy érdemes személy. (No nem rólam fog szólni e szólam, én még e pillanatban nem vagyok se Miskolc, se Hatvan.) Ne ámuljunk a kínai kulin: többet bír az Uránia atyja, aki az ügyeket igazgatja, a Kulin! Ő a teherbíró fantasztikus regényíró! A sakkmester, ki székbe ereszkedett testtel nem restell adni rengeteg sok sakkot, mitől Moisza kap sokkot. Alig ülnek egymással szembe egy araszt, hull a bástya, futó és paraszt. Sok sakkozó haver leverve hever s inkább Marokkót vagy tarokkot keverne egy barokk sarokban egy barakkban, vagy lelne feledést régebbi korokban termett borokban s kívánja, folyna a torokban egy hordó Bordeaux-i, hogy a sok maligán miatt tolnák haza taligán, s a csúfos mattot feledve megjönne a kedve: de a szőlő nedve se vethet fátylat a harcra és a kudarcra. Ilyenkor Gyurka este tízig hízik, bár nem él dögön, legfeljebb uborkán és tökön és kenyéren, ha sajt van rajt’. Elve: kevés evés. És tisztes kort megérve issza a bort, mondván: korra bor mindenkor!
Nemrég fürgén megtett néhány száz kilométer távot: mert meghívták a jugoszlávok evés-ivásra, és Nándorfehérvár tornyán egy távcsőavatásra, ahol egykor hősi tettekre buzdító módon vetett magát a mélybe Dugovics Titó.
Mindig kész nála a móka: egy-egy tipóka (de nem olyan, mint mit a Róka csinála!)
Csak akkor borul el, ha Erdélyből jönnek konok és nyakas magyar rokonok. Ekkor bosszankodik a román komán, ki a magyarok- ra agyarog, vicsorog s a gyűlölete csaknem kicsorog. De csak megjön az esze a románnak, ilyesmit kívánnak a népek, hogy ne sanyarog- janak a magyarok Erdélyben se Szalontán, hanem éljenek szalámin és sonkán, s még a torony se álljon ott csonkán.
De ne felhőzze ily szép pillanatban a gond az orcát, melyre ma az egész ország és annak ormán a kormány is ideles, sok nemes tettek végrehajtójára, aki az egész nép javára dolgozott és létrehozott saját erőből egy ily Urániát. Ő már ilyen: sosem pihen. Fogadok, lesz ő 100 is, és akkor is tart nála ez az aktív munkafázis. Ezért kérjük karban: kedves Gyurkánk, ne hagyj itt minket a slamasztikában. Menjen nyugdíjba a hasznot már nem hozó dolgozó, az öreg totyakos lakos, ki már a száját csak imára csücsöríti, s örül, hogy sál van a nyaka körül, s a lábát vastag mamusz köríti; aki csak szundít és nemcsak teleken burkolja testét melegen, nem megy ki szélben, és délben kel fel; ki már nem vesz semmiben részt és egyetlen öröme, hogy rendben az emésztés; ki hiába volt eszes, meszes lett benne minden ér s ezér’ csak morog mindenér’ és tikkadt agyából kiszikkadt nehány év alatt a gondolat; aki csak csoszog rossz lábaival, mely szúr, hasogat és nyillal belé a köszvény; vagy aki fösvény, aki dilis,- szenilis, nem agilis: de aki ilyen kis hamis ma is, akinek van haja de nincs vaj a fején, kit nem terhel semmi bűntett, sőt akit a kormány kitüntet, az maradjon a helyén amíg bírja s írja - míg csak szeme ellát - a múltba és jövőbe helyezett sok fantasztikus novellát. S mér’ ne érne meg annyi évet végül, amennyi alatt felépül a főépület műhelyekkel és múzeummal? Addig pedig éljen s nézzen mélyen borral vagy rummal telt poharába s ne hiába reméljen: legyen egykor mánia az Uránia látogatása szerte hazánkba’!
No de a szánkba kívánkozik már sok ital és étek, az időt tovább húzni vétek.
Ünnepet tovább nem rontok, csak annyit mondok: kiáltsuk vékony hangon vagy mélyen: akit hat évtizede hozott a gólya, az Uránia igazgatója éljen, éljen, éljen! (Ne legyen feledve se felettese, se helyettese mellette, mert e tenger verset rengeteg szeretettel ellette.)
(1965)
|