- A szombatot is itt tölti Professzor úr a csillagvizsgálóban?

- Igen, mert ilyenkor csend van, nyugalom van, és jól lehet dolgozni.

- Úgy tudom, a csillagászat történetében ön az a tudós, aki a legtöbb égitestet fedezte fel: 84 kisbolygót és 2 üstököst. Hetvenéves koráig volt az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, három éve ment nyugdíjba, azóta is nap mint nap bejár a Sánc utcai Bemutató Csillagvizsgálóba.

- Dolgozni. Nem érzem jól magam munka, alkotás nélkül. Én még soha nem voltam két hétig egyfolytában szabadságon. Tudja, csak azok az "öregek" pusztulnak el idő előtt, akik kikapcsolnak szellemileg.

- Első ránézésre azt hittem, hogy ez a papírkerék itt az asztalon valami horoszkóphoz használatos csodatáblázat.

- Feltételezi rólam, hogy horoszkóppal foglalkozom?

- Nem, dehogyis. Csak ilyenkor év elején kézről kézre járnak a jövendőmondó horoszkópok, a csillagjósok "előrejelzései".

- Tudom. Most "ló" év van állítólag. A lányom meséli, hogy az ő munkahelyén is gépelik, sokszorosítják ezeket az ostobaságokat.

- Miért hisszük, hogy üzennek a csillagok?

- Ez sok ezer éves babona, tévhit. Az emberek megfigyelték, hogy a világban minden egy bizonyos rend szerint történik. De hát akkor miért, hogy az egyik ember szegény, a másik gazdag, az egyik egészséges. a másik beteg? Úgy gondolták, hogy ez is eleve el van rendelve a csillag-istenek által. És az égitestek beszélnek, üzennek, csak meg kell fejteni a nyelvüket. Azt hitték. hogy valami szellemi hatalom a csillagok járásának a nyelvét nekünk adta, mint Mózesnek a kőtáblákat. De Newton óta tudjuk: a csillagok ugyanolyan anyagú égitestek, mint a Föld. És nem láthatatlan szellemi hatalmasságok az üstökösök és tűzgömbök sem, hanem törvényszerű, szabályos pályán mozgó égitestek, melyeknek útját előre ki lehet számítani.

- És a hullócsillagok? Gyerekkoromban úgy tudtuk, ha lehull egy csillag, meghalt valaki.

- Ha ez így lenne, akkor naponta kipusztulna az emberiség. Különben is jó tudni, hogy azok a felvillanó fényes csíkok az égbolton nem lehulló csillagok. Egy csillag tízezerszer-százezerszer nagyobb, mint a Föld, és sohasem hull le. Amit a néphit hullócsillagnak tart, az legtöbbször igen kis meteoritdarabka, tömegét csak milligrammal mérhetjük. Csak a másodperc töredékéig látszik, amíg a magas-légkörben felizzik és megsemmisül.

- Az volt a hit a falumban, hogy ha ilyenkor valamire gondolunk, az teljesedik.

- Ennyi idő alatt nem is lehet semmi okosra gondolni. Bizonyára azért nem teljesedett.

- Professzor úr még a Göncölszekér líráját is tudománnyá változtatja.

- Nem. Én nagyon szeretem a folklórban fellelhető csillagtörténeteket. A Göncölszekér tipikusan magyar rege. Másutt Nagymedvének hívják... Ha érdekli, elmesélem... Tehát: Göncöl, vagy Döncöl híres táltos volt. Járta a világot szekerével, és mindenhol, mindenkivel csak jót tett. Egyszer eltörött a kocsirúd-ja. Kérte az embereket, hogy segítsenek rajta - de senki nem segített. Ekkor kapta az örök utat, az égit, hogy ott hajtsa tovább a szekerét, figyelmeztetésül az emberiségnek: minden bajba jutotton segíteni kell.

- A Göncölszekér az égen hátrafelé halad, mint a rák.

- Ezt egy másik, egy keresztény legenda magyarázza. Jézus kérte Göncölt, hogy vigye el a szekerén. Göncöl elvitte. Jézus megkérdezte, kívánja-e érte az örök üdvösséget? Erre azt válaszolta a táltos: azt kérem, hogy örökké ezen a szekéren utazhassam. Na - mondta Jézus -, ha ilyen könnyen eladod az örök üdvösségedet. büntetésül ezután hátrafelé mész.

- Milyen jóslásaik vannak a csillagászoknak?

- Nevezzük tudományos előrejelzéseknek. Ilyen például, hogy tudjuk a Halley-üstökösről, amely 1910-ben világméretű pánikot okozott, hogy szabályosan kering, keringési ideje 76 év, 1986-ban újra földközelbe érkezik. Tudjuk. hogy 1999. augusztus 11-én a déli órákban itt, Budapesten a történelem egyik legnevezetesebb napfogyatkozása lesz, mert délben következik be. De ezt "megjövendölni" nem csoda; hanem a szabályos törvényszerűségek ismerete és tudományos megállapítása.

- Innen menjünk talán a "világvégére".

- Sokszor jósolgatták már, de biztosítom, nem lesz a világnak soha vége. Nem lett vége 1000-ben, Jézus országlásának évfordulóján sem, 1033-ban, halálának ezredik évében sem, és a közelmúltban a jehovisták által jósolt 1975-ben se lett vége.

- A legújabb "beígért" terminus, úgy tudom, 1982. Mi ezeknek a jósolgatásoknak az alapja?

- A primitív ismeret. Valaki hallott valamit, tud valamit - de rosszul tudja. Nézzük csak ezt az ezerkilencszáznyolcvankettőt. Húszévenként a Jupiter és a Saturnus a Földről nézve egy vonalba kerül a Nappal. 1902-ben valami hat-hét égitest került ebbe a konstellációba, s ez 1982-ben megismétlődik. Ezt túlozták el, mondván, hogy az egy irányba eső óriásbolygók és a Hold olyan iszonyú dagályt idéz elő, amely a Föld teljes pusztulását okozza.

- De nem okozta. Ebből arra következtethetünk, hogy nincsen semmiféle kozmikus fenyegetettségünk?

- Naponta 5 ezer tonna meteorit hull a Földre - de hamuvá égve, lassan permetezve. Előfordulhat persze, hogy egy-egy nagy tömegű "óriás" zuhan le, mint például 1908-ban a több százezer tonnás Tunguz meteor. De a Föld viszonylag ritkán lakott. Az itt élő 4 milliárd ember. ha egymás mellé zsúfolódna, úgy, mint például egy jó film előtt a mozi előcsarnokában, elférne a Balaton jegén, és ha leszakadna a jég, mind-össze 90 centit emelkedne a víz szintje. Minimális a valószínűsége annak, hogy egy nagymeteor éppen lakott területre essék. Mint ahogy az is alig-alig lehetséges, hogy egy száguldó kisbolygó éppen a Földet találja el. 1988-ban erre járt közülük az egyik, az Ikarusz. Nagy pánik volt, világvége-félelem. Elterjedt a rémhír, hogy összeütközik a Földdel. És hiába mondtuk, hogy csak kozmikus távolságban halad majd el, ami több millió kilométert jelent, az emberek nem hitték. A múltban néha váratlanul jelent meg egy-egy ilyen égi vándor. Ma már előre kiszámítjuk az útjukat. Az Ikarusz is visszatér 19 évenként, június 15-én.

- Hogyan látja Professzor úr a Föld energiakészletének kimerülése körüli gondokat?

- A Föld 9600 millió éve keletkezett. Az élet rajta 3000 millió éves. Az ember csak 1-2 millió esztendeje jelent meg. Ez azt jelenti - és az a döbbenetes -, hogy ha az egész világegyetem életét belezsúfolnánk egy évbe, az ősrobbanás január 1-re esnék, a Nap "születése" szeptember 12-ére, a Föld keletkezése október 8-ára, az életé november 4-ére, az ember megjelenése pedig december 31-én 23 óra 33 percre. A koszén, a kőolaj, a földgáz több százmillió év alatt halmozódott fel a földkéregben. De mi milliószorta sebesebben használjuk fel, mint ahogy ezek újratermelődnének. Végső reménységet a csillagászoktól kapunk. A Nap belsejében ugyanis különleges fizikai körülmények között hidrogén alakul át héliummá. 1 kg hidrogén héliummá alakulásakor annyi energia szabadul fel, amennyi 20 millió kilogramm magyar szén elégetésekor. Hidrogénnel bőségesen rendelkezünk. Hidrogén van a vízben is. A Földön pedig annyi a víz, hogy ha nem lennének kontinensek, a tengerek két kilométer vastagon borítanák a Földet. Tehát a cél az, hogy ellessük, milyen folyamat révén termelődik energia a Napban. Ez az űrkutatások egyik feladata. Csak békés célokra kell felhasználnunk az eredményeket. A tudomány humán jellegű, az emberért van és nem az ember elpusztításáért.

- Egy pillanatra visszatérnék még a jóslásokhoz. Nemrégiben, hogy "túléltük" a világvégét, ufókról, repülő csészealjakról hallottunk.

- Ezek a modern ember kísértetei. Jókainál, Shakespeare-nél még vissza-visszatérnek a szellemek, a holt lelkek. A modern ember ezekben már annyira nem hisz, hogy az úttörők ijesztgetik egymást lepedőkben. Ma már tudjuk, hogy nincsenek csodák, mégis egy egész keresztény kultúra épült erre. Korunkra már elhalványodott a tételes hit, de a vágy a csoda, a titokzatos után, megmaradt. És a modern ember húsból-vérből való élőlényeket - csodákat - teremt magának.

- A Bibliában olvasható az a csoda, hogy amikor a zsidók az arameusokkal csatáztak, Józsué megállította a Napot, hogy seregét győzelemre vihesse. Mi erről a véleménye a csillagásznak?

- Tudományos magyarázata van. Ma már tudjuk, hogy napnyugta előtt teljes napfogyatkozás volt, ami néhány percig tartott, majd utána ismét világos tett. Nem történt csoda.

- Gyakran mondogatjuk: hinnünk kell valamiben. Professzor úr miben hisz?

- Hiszek a jóság, a szépség, a szeretet megtisztító erejében, a humánumban, amely nem tesz különbséget hívők és hitetlenek, fehérek. sárgák és feketék között. Hiszek a közösségért való áldozatvállalás erejében, a munka. az alkotás felemelő örömében.

- Professzor úr milliárdokban számol, fényévekkel mér. Ilyen kozmikus idő és távolság közepette nem érzi az ember életét parányinak, rövidnek, létét feleslegesnek a világegyetem nagy állandóságában?

- Nem. Csak az a fontos - és itt Nobel-díjas tudósunkat, Szent-Györgyi Albertet idézem -, hogy keressük meg a világban, a társadalomban azt a helyet, amely a mi helyünk, és ahol olyan feladatokat kell elvégeznünk, amit rajtunk kívül senki más nem végez el. Mindenkire vár egy ilyen hely, az életnek bár-mely területéről legyen is szó. Olyan hely, olyan feladat, amit a mai kor valósága és a jövő iránti felelősség határoz meg. Ennek keresésén és megtalálásán túl talán nincs és nem is lehet más célja, értelme életünknek.

Szabó Tibor (Sopron) gyűjteményéből digitalizálta Kiss Gyula (Sopron)