Olvasóink többségének aligha kell bemutatni Kulin Györgyöt. A fiatalabbak kedvéért annyit azért mondanánk róla, hogy elsősorban kiváló népszerűsítő munkája révén ismerték meg országszerte. Ő volt a csillagász a nagyközönség szemében. Nagyon sokan Kulin útmutatásai alapján kezdtek el komolyabban is érdeklődni a csillagok világa iránt. Érdekes módon azonban éppen az Ő érdeklődése alakult ki viszonylag későn. A budapesti tudományegyetemen végzett matematika-fizika tanári szakon és lényegében véletlenül, állástalan diplomásként került 1935-ben a Sváb-hegyi Csillagvizsgálóba. Ekkor már 30 éves volt. Mégis 84 kisbolygó és két üstökös felfedezése fűződik a nevéhez.

A hatvanas évek második felében találkoztam először Kulin Györggyel a televízió jóvoltából: az Orion gyár márkás készülékén át néztem a Hobbym a csillagos ég című igen népszerű műsort, annak ismétléseit is szerencsém volt megtekinteni. Hamarosan újra felmerült a neve, elmesélem, milyen körülmények között. Édesanyám osztálytársa volt keresztmamámnak, Bordás Irénnek, akinek családjához kisiskolás korom óta rendszerint eljártunk névestékre. Miután édesanyám Nagyváradon elvégezte a tanítóképzőt, Szalontára való kinevezését követően egy időre náluk kapott szállást. Keresztmamám édesapja, Bordás Laci bácsi, városunk közjegyzője már a huszadik század negyvenes éveinek elején forrásértékű helytörténeti írásokkal foglalkozott. Később jóbarátra talált Kulin György személyében. Ahogyan máskor, úgy 1969 augusztusában is felköszöntöttük névnapja alkalmából. Különös hangulat hatott át minden ilyen családias összejövetelt. Az ingaóra méltóságteljesen ketyegett, nagyon tisztán lehetett hallani – ez a teremszerű szoba közepén húzódó hosszú asztalt körül ülőknek volt köszönhető: a beszélgetések meglehetősen halkan folytak. Laci bácsi tudta, hogy érdekel a csillagászat, ezért azon az estén egy szép kiállitású könyvvel lepett meg, aminek cime Az ellentmondások bolygója. A szerzőről, Kulin Györgyről akkor tudtam meg, hogy nagyszalontai születésű, és nemcsak kiváló csillagászati ismeretterjesztő, hanem olyasvalaki, akinek nevéhez kisbolygó- és  üstökösfelfedezések fűződnek. A könyvet hazavittem, és hamarosan nagy élvezettel kiolvastam. Ez volt életem során az első kimondottan tudományos-fantasztikus témájú olvasmányom.

Világéletemben a természettudományok érdekeltek, de nem tudtam választani köztük, míg egy osztálytársamtól meg nem tudtam, hogy létezik Uránia, és ott egy csillagászati szakkör. 1963-ban, másodikos (ma azt mondanánk, tizedikes) gimnazistaként jártam először az Uránia Csillagvizsgálóban. Kéthetente kedd esténként Ponori Thewrewk Aurél vezette a szakkört, a szakköri díj évi 25 Ft volt; ma is meglévő tagsági könyvem tanúsága szerint először 1963. május 21-én fizettem be a szakköri titkárnak, „Halász tagtársnak”. E régi májusi naptól számítom a csillagászat és az ismeretterjesztés iránti elkötelezettségemet.